csipszerelde

Dick, a négyméteres kékeres

2016. április 10. 20:36 - Matenak

img_8153.jpgAutóbuzinak az élete folyamába egyszer bele kell cseppentenie a Ladát. A Lada jó dolog, mert rossz. Pont annyira, amennyire kell, elvégre ki szereti a tökéletesnek szánt dolgokat? Azok mindig unalmasak. Az oroszok garantálják, hogy ezen termékük nem lesz az, egy kimeríthetetlen tanulságbánya, ha úgy állsz hozzá, ahogy én, akkor pedig ez ráadásul hatványozottan igaz.
Külsőre szerintem szép, gömbölyűt a férfi a női formákon kedveli, autókban inkább az élek domináljanak. Már gyermekkoromban is tetszett, amilyen az eleje, olyan a hátulja, a hajtás pedig a mókásabbik felén található. 2007 nyarán jött el az ideje, hogy beszerezzek egyet, döbbenet, de annyira voltam bölcs, hogy tudtam, hobbiautónak szabad csak megvenni, volt is mellette egy olyan járművem, ami közlekedésre is alkalmas volt, és nem hányt tőle senki sugárban, még én sem. A kocka megvétele úgy zajlott, ahogyan tilos, ha az anatómia megengedné, utólag picsán rúgnám magam, ennek híján marad a pofánröhögés, amire a vendégem vagy.
Nem néztem meg egyet sem előtte, és ki sem próbáltam a konkrét példányt. Be sem lett indítva. Elmentem, megnéztem a poros kertben, a lényeg, hogy 2107, 1.5-ös láncos póverbánya, ocsmányfehér BMW felnik, ocsmánysárga sárpofozók, az akkori énemnek ez tetszett, kész, bevégeztetett, perkáltam. Azóta sem hiszem el, pedig ez még csak a kezdeti elhelyezkedés volt a lejtő tetején, ahonnan nyilván csak lefelé vitt az út, én pedig még lendületet is vettem a zuhanáshoz. Ő volt Dick, aki magával rántott.2_masolat_kep006.jpgGyorsítómatricák indahauz

A vételár kifizetése után indítottam be először, elindultam vele, de ő másfele ment, mint amerre én szerettem volna. Úgy húzott jobbra, mintha három vontatóhajó egyszerre rángatta volna. Eközben üvöltött a hülyegyerekkipufogó, a beltérbe is ontva termékét, fűtés nem volt. Ekkor ez még nem zavart, hisz nyár volt, de sokat elárul az előző gazdáról az is, hogy megoldásként kizárta a fűtéscsapot a körből, mert az csöpögött. Az ötöst kidobálta a váltó. Egy igazi szar volt úgy, ahogy volt, tehát imádtam. És én sem voltam jobb nála, igazi eszetlen fiatal hülyeként költöttem rá a pénzt. Első napon órákon át nyúztam a murvás utakon, a legkevesebb métert haladva egyenesen, a szám is görbült bőséggel, mégpedig felfelé, tán még össze is ért a két vége a tarkómon.
A kasztni úgy rohadt, mintha fizettek volna ezért, törésmentesnek sem nevezném, hisz később észrevettem kilométernyi zárványos hegesztéseket itt-ott-amott. Nem érdekelt, örültem neki, hogy az életemben üdvözölhetem. A futóművet beállíttattam, a szakik csak lestek, hogy mennyire ocsmány egy fost hoztak oda nekik, állításuk szerint épphogy be lehetett állítani a futót, többet ne is vigyem vissza. És nem is ismerjük egymást. Mit tudják ezek, ehh!
Folytattam a felújítást, vagy inkább annak a paródiáját. Nem emlékszem pontosan a lépésekre, mert a rossz élményeket az agyunk megpróbálja kitörölni, de tudom, hogy kicseréltem a fékfolyadék, a kuplung, és a túlfolyó tartályait vadi újakra. Azt hiszem erre mondják azt, hogy lol.
A gyertyakábeleket is kicseréltem, gyújtásnak a sorrendje annyira volt tudatomban, hogy Süsüként köpte a lángnyelveket a karburátor, konkrétan lerepült a frissen megvásárolt direkszűrő teteje a beindításkor. De a hülyeséget is szeretettel teli szenvedély vezérelte bíró úr, kegyelem. A kasztni mindeközben tovább rohadt békésen.kep013.jpgCuki

Futómű kapott egy tokolt hidat, elvégre hússzal történő szerencsétlenkedéshez az feltétlenül muszáj, lefestettem a kutyacsontokat is szép kékre. Dirftmániás voltam akkoriban, így természetesen került bele sperrdiffi is. Azt konkrétan annyiért vettem, amennyiért az egész autót, és feleannyiért adtam el, amikor pár hónappal később megadták magukat a lamellák. Új kardáncsavarok, új ilyen kis basz, olyan kis basz, új tükrök, új kapcsolók, csak hogy vegyek valamiket. Gyári orosz alkatrészek, amikor ezt először meghallottam a Ladabolt eladójától (igen, akkor még volt ilyen is), azt hittem, hogy ez hátrány, de mint kiderült, épp az ellenkezője. Beltérből elrepültek a varázsszőnyegek, és a hátsó ülés, a vezető oldalára szerváltam kagylóülést. Racsing, meg minden. Tényleg úgy tartott, mint az anyaméh tehette, négypontos öv is segítette ebben, amit a hátsó övek rögzítő pontjaira csavaroztam be, ahova elvileg tilos, de hát mit tudtam én ezt. Elvileg síneken csúsztatható volt előre-hátra, ami a bíróság előtt megállta volna a helyét, az más kérdés, hogy csak akkor lehetett megtenni, ha a tartókonzolt meglazította az ember, mert amúgy mozdíthatatlanul megfeszült. Made in Faluhelyvég, de nekem jó volt akkor. A kasztnin pedig továbbra is csámcsogott a rozsda.
Cimbim segített az állandó problémákban, mivel nem az eredeti gyújtás volt benne, sokszor megkotlott, beindulás is csak egy templom közelsége miatt volt lehetséges, akkor sem értem, hogyan történhetett meg. Már amikor megtörtént, mert akkoriban úgy indult be, mint ami nem fog sosem. Végül kapott egy megszakítós gyújtást, utána minden rendben volt vele, alig mertem elhinni, hogy elfordítom a kulcsot és nem csak nyög nagyokat eleinte, mint valami reménytelenül erős szorulást kapott ember reggelente. A hűtőt a haver készítette, elöl is volt rajta egy ventilátor, álló helyben is volt menetszél. Ez igazából utólag visszagondolva is zseniális volt, szabadalmaztatni kellett volna, de ami nekünk eszünkbe jutott, nyilván már másoknak is megfordult a kockányi elméjükben, úgyhogy végül szerintem nem emiatt nem kell épp csapágyat cserélni a kacsalábban a ház alatt.
Kerítettem rá egy remek ötvenes rendszert, végre nem lett annyira ocsmány a hangja, hanem igazi redná-redná terítette be a környéket, vonzotta is a szerveket, érdekes kalandokat szolgáltatva.
Került rá négy téli gumi a havas csapatásokhoz, néztünk is nagyokat közösen a gumissal, hogy a csápossal képtelenség volt megemeli a derékszögterméket, mert minden emelőpont odvasra korhadt. Másik váltó került bele, ami már nem dobálta ki a sebességeket, cserébe megtapasztalhattam, miért érdemes mindent a tulajdonosnak csinálni, máig emlékszem, hogy 16 napig rohadt egy körtefa alatt a kocka, mire elkészült. Mindenképp nagy hatással volt rám, rohantam is első kéziszerszámaimat megvásárolni, úgyhogy igazából köszönettel tartozom a mesternek, bár akkoriban inkább az édesanyjáról emlékeztem meg.
Teltek a hónapok, amikor szerettem volna használni, akkor nem tudtam, pedig egy szlalomversenyre is beneveztem vele, csak ő nem akart jönni, autó nélkül meg hülyén néztem volna ki, ha végigmegyek a pályán. Szerencsére azért néha úgy döntött, hogy megszán és mehettünk kereszteket vetni, egyszer megfordultunk a bokrok közt is, de nem volt túl romantikus helyzet. Sok szeretetbe kerül igazán gyűlölni, ez a kapcsolat pedig pont erre alapozott.copy_1_of_kep002.jpgHopp. Ekkor még nem volt benne sperr, úgyhogy a látszattal ellentétben nagy műtét volt önerejéből kiszedni innenkep020.jpg
Futómű megkapta a magáét, Niva rugók előre, kombi Wartburg rugók hátra, keményített lengéscsillapítók, amik bírták nagyjából három hétig. Made in Karakószörcsök-külső. A karburátor őrületes falsokat szívott, olyan görbe volt a talpa, mint nekem volt gömbölyű szombat esténként fénykoromban. Megcsináltuk ezt is a cimbivel, jó volt egy hétig.
A kasztni továbbra is rohadt, de valamiért nem érdekelt. Valahogy mintha a legdrágább és egyik legfontosabb alkatrész teljesen elbújt volna előlem. De legalább műanyag csomagtérajtó került rá, hogy könnyebben menjen a seggriszálás. Tervben szerepelt a motorháztető és a sárvédők cseréi is ezen anyagból készültekre.
Úgy, ahogyan a cső, az új sperr, új szilentek, egy igazi racsingautó lebegett lelki szemeim előtt, amivel járhatok driftelni égből hulló lőerők nélkül is. Terveim folyamatosan szövődtek, már elképzeltem, ahogy másfél milliónyi forint után ülök a bukócsöves versenyautómban.
De aztán valami történt... A biztosítéktábla szanaszét volt tákolva, emiatt is állandóan ment a homlokhorpasztó szívás, és amikor azt cseréltem kifele, összerakásnál már semmi sem működött. Áramot csak vezetni tudom, javítani nem, így pihent a a kocka a kizárólag miatta bérelt garázsban. Emlékszem, 9000Ft volt havonta.
Teltek a hetek, és eljutottam oda, hogy már nem tudott lázba hozni a beltér és műszerfal nélküli jármű, aminek a hátulja is épp téglákon állt valamiért. Kiszedtem belőle az értéket, és gondoltam eladok mindent. El is ment minden értékelhető alkatrész feleannyiért, mint amennyiért beszereztem, szinte azonnal, mert bőséges rajongótábora volt még akkoriban a típusnak. A minőségükről már hosszabban lehetne értekezni, ez is szerepet játszott abban, hogy végül inkább csak egy bontási igazolásért adtam túl a motorral és váltóval is rendelkező autón.2_3.JPGA zseni átlátja a káoszt. Én nem.

Nem bántam meg, hogy megvolt, mert imádtam, rengeteg időt töltöttem a kocsival, még ha ez statikusabb időtöltés is volt, mint amit szerettem volna. Nem jó autó, de szerethető, minden hibájával egyetemben. Ha pedig előttem nem csak ütötték-vágták volna, tán nem is gyűlölte volna az emberiséget a konkrét példány. Nem szerettem látni, amint felhúzták a trailerre, de tudtam, hogy ahogyan az ő türelme, az enyém is elfogyott, néha jobb elengedni egymást. Sokat köszönhetek neki, miatta kezdtem el belevetni magamat az autóbuzulás igazi rejtelmeibe, akkor kezdtem el a szerszámkészleteimet feltölteni. Sokat elmond, hogy nem mondtam le végleg a derékszögorgiáról, később szert tettem egy jóval jobb bőrben lévő példányra, de végül ő sem tudta magát hozzám láncolni hosszú időre, pedig vele is sokat vigyorogtam, és jóval kevesebbet vicsorogtam.
Mindenkinek javaslom, hogy próbálja ki legalább, ha birtoklásra nincs is lehetősége tengernyi idő, és rengeteg pénz híján. Persze lehet fillérekből is fenntartani, csak minek. A váltó kapcsolási érzete mindenesetre holtában is egy kielégülés, hátrafelé nézni pedig ugyanolyan, mint előre, ami manapság külön értékelendő. Őszinte autó, őszinte embereknek, akik nem a kirakati pompában szeretnek élni. Sajnos mivel a telek megszűntek, egyre kevesebb értelme van tartani egyet játszósautónak, hisz égi áldások nélkül őrületes összegbe kerül a száraz aszfalton megcsúszás élménye.
Éppen emiatt különös tisztelet jár azoknak, akik a mai napig kitartanak, nekem pedig megmaradnak az emlékeim, amiket a trailer sem vihetett magával.p1030587.JPGA búcsú...

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://csipszer.blog.hu/api/trackback/id/tr848586396

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

J. Mutzenbacher 2016.04.11. 23:07:56

Azt hiszem (legalább) egy ilyen hálátlan szuka minden autós embernek van a múltjában. Az ember megveszi (szerintem az eladó ilyenkor nem is hiszi el, hogy ilyen szerencséje volt), rákölt egy valag pénzt, két valag időt aztán a végén eladja. Lehetőleg a következő matek szerint: az autó piaci értéke 0,5- te adsz érte 1,0- t- ráköltesz 2,5- öt- eladod 0,4- ért. Ja, és utána mindig könnyes szemmel kell visszaemlékezni, milyen jó kis autó is volt...

selgir 2016.04.12. 09:09:45

a világ legjobb kocsija, pláne a zezerkettes:) imádtam! veszek még egyet, mert télen félelmetes érzés az RWD-vel fordulni :D