Killed Myself When I Was Young

2015. november 01. 18:12 - Matenak

A halálhoz senki nem ért. Nem lehet gyakorolni, hisz csak egyszer lehet benne részünk, és nem lehet rákészülni sem, hisz nincs senki, aki elmondhatná, hogy mire is kéne. Mivel intelligens lények vagyunk, tudjuk, hogy egyszer eljön értünk a vég. Ez különböztet meg minket az állatoktól, mi tudjuk, hogy valamikor, valahogyan mindenképp elragad minket a kaszás. Addig két dolgot tehetünk. Vagy megvárjuk, amíg odaér hozzánk, vagy fogjuk magunkat és mi megyünk oda hozzá. Persze ekkor nem szabad hagyni, hogy elragadjon, de megtehetjük, hogy packázunk vele, provokáljuk kicsit a jó öreg halált. Odamegyünk, megkocogtatjuk a vállát hátulról, és elszaladunk, kapjon el, ha tud. És ha sikerül meglépnünk, ő pedig zihálva lemarad, az mindig jó érzés…  És ami jó, arra rá lehet szokni. Szerintem ugyanis minél közelebb kerülünk a halálhoz, annál erősebben érezzük azt, hogy élünk. Ezt az érzést nem lehet máshogy pótolni, ezért másznak fel a Mount Everest tetejére, és ezért gondolta úgy Philip Petit is, hogy átszambázik egyik épületről a másikra. Mert közben fogócskázhat a halállal. Ahogyan az autóversenyzők is ezt teszik, bár most már annyira biztonságossá lettek téve az autók és a pályák, hogy a halál is már inkább csak a lelátóról nézi az egészet.
Régi idők autóversenyzőit viszont előszeretettel kergette, hiszen jóval nagyobb volt rá az esély, hogy elkapja őket… Együtt rajtolt a mezőnnyel és mindegyik versenyen indult. Emiatt annyira profi résztvevője volt a versenynek, hogy szinte minden alkalommal sikerült valakit utolérnie, és ez teljesen normális volt. Egy verseny alatt akár több embert is. Piros zászló nem létezett, az élő emberek lehúzták a holtakat az útról, és folytatódhatott a versengés. Addig legalább a halál is kifújhatta magát egy picit. Hogy bolondok voltak –e ezen idők versenyzői? Nem, hiszen a létező legbiztonságosabb autókkal mentek, ahogyan ma is teszik a pilóták. De hogy bátrak voltak, az nem kérdés… Minden alkalommal odaálltak a rajthoz rezzenéstelen arccal, picsán rúgták a nagy kaszást, toltak egy egyest és megpróbáltak meglépni.
Sokaknak nem sikerült, de ezen a videón is látszik, hogy a halál csalt. Az autókat ő tervezte, és a pályák nyomvonalát is ő jelölte ki. De még ennek ellenére sem ő nyert, hisz az autóversenyzés ma is létezik, és hogy ma már szinte mindenki haza tud menni utána, az a videón látható embereknek is köszönhető.
Az üdvözült lelkek emléknapján emlékezzünk meg róluk is, ezen felvételeket nézve hagyjuk, hogy átjárjon minket az a borzongás, amit ők valószínűleg sosem éreztek.

5 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://csipszer.blog.hu/api/trackback/id/tr938041912

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

J. Mutzenbacher 2015.11.06. 20:45:56

Egyre filozófikusabb írások születnek. Nincs mit szerelni, mi? :)

Matenak · http://csipszerelde.hu 2015.11.07. 11:43:25

@J. Mutzenbacher: Lenne. :-] Ámbár az a szituáció, hogy fél éve új munkaköröm lett, ami nagyjából napi 25 órát igényel. Ennek megfelelően ha szerelnivaló van is, szégyenszemre ki kell adnom mostanában bérmunkába! De közelít a tél, ami mindig alkalmas arra, hogy a hobbiautó szét legyen szedve. :)
A fantázia szülte írások pedig viszonylagos partnerek az időhiányhoz, mert a szerelésre fordítandó idő helyett rögvest lehet írni. Van is agyamban pár történet, amit majd alkalmasint kicsalogatok. Meg pár érdekes autó, amikről lehetne tesztet írni, amely tevékenység igazából a legjobb időtöltés, ha lenne rá idő... De lesz, az fix.

J. Mutzenbacher 2015.11.08. 16:50:18

Én maradok, amíg írsz, akármi legyen is a téma...egyszer véletlenül idekeveredtem a blogodra, aztán aznap el is olvastam az összes bejegyzést. Azóta be van rakva a könyvjelzők közé az oldal.

Matenak · http://csipszerelde.hu 2015.11.09. 19:28:28

Jólesik ilyesmit olvasni, big tenksz!
süti beállítások módosítása