csipszerelde

Végzetem laposkúszásban - TOYOTA CELICA 2.0 GT - 1986

2015. február 21. 20:09 - Matenak

12.jpgA sofőrülés halkan nyiszog, miközben vesekövet zúz a kemény futómű. A bal elektromos ablak leengedéskor zörög, a jobboldali meg nyöszörög. Fék nincs, ABS nincs, légzsák nincs, légkondi eggyel kevesebb van benne, mint amennyi kéne, a fényszórók erejétől pedig elszégyellik magukat a fotonok. De ez szerelem, abban pedig mindent szabad, az sem számít, ha öl, butít és nyomorba dönt, engem immár 6 éve, amióta nem közlekedek, hanem járok vele. Lássuk hát tételesen.

Öl
Folyamatosan próbálkozik vele, aki ismeri a nyolcvanas évek japán autóit, az tudja, hogy annak idején a gyorsulással fordított arányban tartották fontosnak a lassulást. A fékek talán olyan erővel képesek harapni a tárcsákba, mint újszülött kismacska a bimbóba, így hát a 150 dühödt lóerőhöz nincs méltó fékrendszer, ami az indulástól 8mp alatt 100km/h-val haladó gépegységet megállíthatná. Lassítani azért lehet módjával, még akár blokkolni is lehet a kerekeket, de ahhoz nagyon kell a vádliba a hegyikerékpáros múlt, hiába a szervó. Voltam vele párszor versenypályán és minden körben benne maradt sok másodperc, mert pár kanosabb fékezés során annyira el tudnak melegedni a fékek, hogy az ablakon kitartott tenyér nagyobb lassulást eredményez, mint a középső pedál nyomkodása. Amikor két éve felújítottam a féknyergeket, a dugattyúk méretein néztem csak nagyot! Remekül illenek hozzájuk a húszforintos méretű féktárcsák. Innentől már nem is volt több kérdésem.
Ha már megállni nem képes, legalább megy a nyavalyás... Aki a dízelkolompolás kísérte digitális gyorsuláshoz van szokva, az nem értheti a karaktert, de terápiás jelleggel mindenképp ki kellene próbálnia egy oldschool pörgős motor élményét. Bár csak 2500 körül kezd el igazán háború dúlni a motortérben - amit a gyári kipufogó ekkor el is kezd szépen morogva tévéhíradóként közvetíteni -, de tart egészen 6200-ig, amikor ugyan nem kötelező (7000 környékén van a leszabályozás), de érdemes nyúlni a kormányhoz sportosan közel helyezett váltókarhoz, hisz itt adja le összes lóerejét és 190Nm nyomatékát az 1998 köbcentis 3S-GE motor. Aminek a fogyasztása sosem érdekelt, így hát nehéz lenne mondani egy átlagot, de 7 és 20 liter között volt már szerintem minden érték. A váltót az előző tulaj a tudtán kívül túl kevés olajjal használta sokáig, de ha már máshol úgysem, legalább ezen az alkatrészen érződik az eddig megfutott 243.000km. Engesztelésül én kétévente cserélem benne a nedvet, érdekesség, hogy a gyári előírás szerint ATF való bele, hiába manuális a szerkezet. Így is érződik rajta a vanbenneanyag hangulat, ahogyan az egész autón is. Kicsinek tűnik, de nem az, 4365mm hosszú, 1710mm széles, az akkori időkhöz képest ráadásul elég nehéz, a nagyjából 1200kg-os súlytól ugyan masszívnak tűnik a kasztni, és a motorháztető felemelése is felér egy kétkaros szakítással, de gyanítom, hogy balesetkor így is csak egy nejlonzacskó védelmét lenne képes nyújtani, ezért ha lehet, kerülöm a szemből érkező betonfalakat.1.JPGHús-vér nőben ocsmány lenne. Lapos, orbitális orr, kis segg.

Butít
Vannak hozzá bevált módszerei. Ezeknek köszönhető, hogy ennyi év után sem csitul a lelkesedésem, amikor kinyitom a garázsajtót. Meghülyít a bukólámpáival, pedig ennél értelmetlenebb dolog nem létezik a világon, fékezőernyőket megszégyenítő módon rondít bele a légellenállásba, nehéz, sok helyet foglal, a létező legbonyolultabb módja a világítás felkapcsolásának, izzót cserélni benne egy külön siralom tud lenni. Mégis imádom, mert életet ad az élettelennek.
Elveszi az eszem minden ajtónyitáskor a keret nélküli ablakaival is, amiknek szintén nincs semmi értelmük, de legalább a szélzaj hangerejét csodálatosan fel tudják erősíteni. Viszont lehúzott ablakkal kinyitni az ajtót rendkívüli élmény, tehát igenis van értelme kertkaput szerelni autóra! Az ujjlenyomatokat pedig időnként letörlöm az ablak széléről, mert kupénak az ajtaját csak az csukja be tisztes módon, akinek szintén van.5.JPGKilépőfény indahauz

Kinyitva viszont feltárul a beltéren kívül a csodálatos bányája további léleksimogató hülyeségeknek. A megszokott Economy lámpán és a zöld kvarcórán kívül itt az oldalablakok mellett van belül egy díszcsík fémből, ami a nyári kikönyökölési kísérleteket tüzes fájdalommal akadályozza meg, de úgyis képtelenség lenne a kényelmes jampizás, mert az övvonal beülvén már nyakvonal. A tető alig 120 cm-re van a földtől, így a kagylóülésekbe beesni kell, kiszállás helyett pedig kimászás van. Fekvőrendőrök tisztelve és gyűlölve vannak. A beltér világítása nem elöl van, hanem a tetőkárpit közepén, egyfajta csillárt parodizálva. A túlméretezett kormányt talán egy hajóból kerítették, de legalább rajta a gyári bőr még csak most kezdett el kopni. Mögötte a műszerfalon annyi mutató, amennyi egy órásmesternél sincs, akkumulátor töltöttség és olajnyomás visszajelző is van, egy letűnt kor emlékeiként. A vízhőfok ebben még nem áll pánikszerűen a skála közepén, hanem azt mutatja, ami van. Az ablaktörlő szakaszos üzemmódja három fokozatban állítható, az elektromos tükrök gombja döbbenetesen ergonomikusan van elhelyezve a tárolórekeszt rejtő könyöklő környékén.
Kárpit van az ajtózsebeken, napellenzőkön, mindenhol, ahol a mai autókban már nincs. Klasszikus GT, elöl van hely bőven és a csomagtartóban, hátsó ülés meg csak úgy van, elvégre szokott lenni az autókban. Mivel ott is két kagylóülés van kialakítva, így mondhatjuk, hogy ez egy családi autó, gyárilag gyereküléssel szerelték, rögtön kettővel is! Nem biztos, hogy ezzel összefüggő gondolatok vezérelték a tervezőket, amikor az első ülések háttámlájára újságtartó hálókat raktak, de már gondoltam rá, hogy odarakok pár hányós zacskót. Gyerekek híján is jól jöhet a hátul utazóknak, a kanyarsebesség ugyanis nem átlagautókéhoz hasonlatos, különösen, amióta kicseréltettem az összes szilentet és beraktam az Eibach rugókat.
377290_315038518509028_396926720_n.jpgAz innenső kagylót már felújítottam, a szivacsot anyósülésből szereztem, a kárpitot pedig egy hátsóból. Mármint ülésből.

Nyomorba dönt
Olyan, mint egy díva, aki nem kér semmit, de te mégis mindent megadsz neki. Az állapota így az idő múlásával nem romlik, hanem javul. Habár tulajdonképpen semmi bajuk sem volt, de fel lett már újítva a kormánymű, az összes féknyereg, csillognak a gyári alufelnik a garázs sarkában, új szinte az egész fékrendszer, a komplett futómű, cserélve az összes kerékcsapágy, toronycsapágy, motortartó bakok, de még az akksi pozitívját takaró gumidarabot is külön megvettem a Toyotától, mert hiányzott. Az összes felújító készlet és tömítés is ettől a gyártól származik, nem a Homasitától. Mivel a rögzítése miatt a típushoz nem lehet ablaktörlőlapátot kapni a teszkóban, így a gumicsíkokon is ott virítanak a Toyota feliratok, onnan veszem azokat is. Szőnyeget sem lehet hozzá kapni, így kénytelen voltam csinálni szabásmintát és legyártatni őket. Hogy még egyedibb legyen, rajta van a Cecília felirat, a Celica betűtípusával. Tudom-tudom, ne nézz így… Évente cserélem az olajat a motorban, kétévente a fékrendszerben, de a hűtővíz sem maradt érintetlen, mióta én vagyok a gazdi. És hogy hálás –e ezért a gondoskodásért?
Az első három évben mindennapos használatban volt télen-nyáron, akkor került bele a nálam megfutott 32.000km legjava. 2012 egy különösen zsúfolt év volt az életében, tavasszal kilátogattam vele egy pályanapra, ott egész nap üzemelt üveghangon, nyáron meglátogattam vele és a csajommal Velencét (nem a Gárdony mellettit), onnan továbbmentünk Mentonba, körülnéztünk Monacoban, kirándulásként felmásztunk Verdonhoz, majd Lugano után hazajöttünk egy Klagenfurti kempingezést követően. Az út porának leöblítése után újfent elfordult a kulcs az ajtó kinyitásakor pár másodpercig zöld fénnyel megvilágított gyújtáskapcsolóban, és megnéztük, milyen az élet Dalmáciában. Majd októberben ismét pár száz kilométernyi üveghang a Slovakiaringen. Hibalista? Ki kellett cserélnem a fékbetéteket…2.JPGAzóta is megbízhatóbban üzemel, mint a naprendszer, és hűségesebb társ, mint Hachi. Feleslegesen van rajta elöl is két fix vonószem, bárhova el mernék vele indulni, dacára annak, hogy idén már a 29. életévébe lép. Parkolni is megtanítja az embert rendesen, aki ezzel tud, bármivel tud. Fordulóköre nagyjából 11,5 méter, ami akkora területet jelent, amin egy kombájn megfordul, mellette pedig leszállhat még egy Condorde is. Ezt megfűszerezi az orbitális első túlnyúlás, amivel lándzsaként hadakozunk magunk előtt. Szerencsére a bukólámpák parkolóradarnak is beválnak kezdetben, hátrafelé pedig a nagy üvegfelületek miatt egész jól ki lehet látni. Cserébe nyáron akár palántákat is lehet nevelni a beltérben, mint egy jópofa mobil üvegházban.
Vannak típushibái, de azokkal is együtt lehet élni. Az egyik, hogy az önindító alul van méretezve. Cilié még abban az évben beadta a kulcsot, amikor hozzám került, de legalább lehetett számítani a csajra, mint hintaló után a lószarra és pont egy randi közben csinálta. Lehet, hogy csak féltékeny volt? A kérdés nem az, hogy előfordul –e majd még ez a hiszti, hanem az, hogy mikor. De a felújítás nem drága, az önindító meg olyan könnyen hozzáférhető helyen van, mintha naponta ki kéne venni.
A másik hiba, ami mindegyik példányt érinti előbb-utóbb, a kormányszervó inkontinenciája. Vagy a nagynyomású cső kezd el ereszteni, vagy magát a pumpát kell felújítani. Nálam megvolt mindkettő, így már nyugodtabban lehet forgolódni éjszakánként.
A harmadik, egyben legsúlyosabb hiba, ami előfordulhat - szerencsére ritkán - az a TVIS szelepsorban bújik meg. Itt van négy pillangószelep, és azoknak a pici csavarjai közül előfordulhat, hogy valamelyik kitekeri magát, és utána nem tehet mást, belepottyan a hengerbe... Hallottam már emiatt csúnya dolgokról, dugattyú és egyéb zúzásokról. Én már egyszer kicseréltem a szívósort, mert alapjáraton sípolt, a műveletkor viszont jól megnéztem a csavarokat, nekem talán nem lesz vele gondom sosem. Ha bármelyiket ki tudtam volna tekerni, menetrögzítővel raktam volna vissza, az egyébként a végleges megoldása és megelőzése a hibának. De a Cilim rá a példa, hogy elkerülhetőek a gondok, ha pedig bekövetkeznek, akkor is csak szánalmas erővel bevitt ütésnek minősülnek, amik javíthatóak! Na jó, ha a csavar rendez palávert, akkor azért engedélyezett az embriópózban történő zokogás pár napig.
Három éve már nincs napi használatban, amíg nem volt meg a mászkálós autóm, addig inkább bringával jártam városban, télen akár a -10 fokban és a szakadó esőben is, elvégre én tudom magam regenerálni, ő nem. Ejnye, ha most felhúztad a szemöldököd, szégyelld magad! És akkor még nem is mondtam, hogy ha esetleg mégis elkapja valahol egy zápor, a garázsba beállás után eltörölgetem az egész kasztnit. Két fázisban, különféle rongyokkal.
6.JPGBelülről olyan a látványuk, mintha egy békán lovagolnánk.

Előttem is gondos tulajdonosai voltak, akik garázsban tartották, így a kasztni szinte rozsdamentes, mivel rendszeresen átnézem alul is, tudom, hogy a belső küszöbökön van némi felületi kezdemény. De az összes teherviselő elem, tornyok és a padló is szűz, pedig ekkoriban nagyon kicsi kanállal mérték az alvázvédőt. A rettegett főgonosz a tankbeöntő környékén lendült egyedül komolyan vehető támadásba, de nem kérdés, hogy el lesz –e látva a baja.
Hogy mennyire szerethető, az már az első években kiderült, amikor még csak ismerkedtünk egymással. Egyik városi hancúrozásunk alkalmával kiszálltam egy boltnál, ekkor megszólított a mögöttem megállt Opelből egy hím. Kiderült, hogy már egy ideje követett, mert nagyon tetszik neki az autó, sőt, birtokolt életében már kettőt is. Kedves embernek tűnt, így felkértem, hogy szálljon ki nyugodtan, nézze meg belülről is, ne higgye el nekem a makulátlanságról szóló dumát! Köszönettel visszautasította, mert sajnos a tolószék miatt nem tudna csak úgy ki-be ugrálni… A leplezett döbbenetemet követően ekkor vettem észre, hogy lábainak kerületei valóban nincsenek arányban a felsőtestével, és a mozgássérülteknek szóló kártya sem csak díszként funkcionál a szélvédőn. De ánuszom rózsája akkor nyílt meg igazán, amikor hozzátette, hogy egy ilyen autóban bénult le, amikor túl gyorsan jött szembe egy kanyar. De azóta is vágyakozik a típus iránt és reméli, hogy lesz még neki ilyenje egyszer…
Nem tudom, hogy vagyok –e a megszállottság ezen szintjén én is, de remélem, hogy nem fog ilyenformán próbára tenni az élet. Nekem elég az érzés, hogy időről-időre meg akarják venni tőlem, nekem pedig meg sem fordul a fejemben, hogy elherdáljam holmi pénzért. Az bárkinek lehet, ilyen autója viszont már nem. Ha mindig vissza tudom verni a rozsda támadásait a jövőben, és nem zúzza le egy kamikaze autós, akkor örökre a birtokomban marad, de legalábbis addig, amíg az unokám össze nem töri a halálom után, hisz a végelgyengülés kizárt, ezt még japánban tervezték és építették.
Ha pedig elfogyna az olaj, szobornak sem lenne csúnya. Jelképezné a kort, amikor még valamilyen folyadék hangosan elégett a motorban, és még autóbuzik tervezték az autókat autóbuziknak.
Szenvedélyből, mindörökké.

Szólj hozzá!
Címkék: Teszt Toyota Celica

A bejegyzés trackback címe:

http://csipszer.blog.hu/api/trackback/id/tr57195129

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.