csipszerelde

Ékszerem fixen két keréken. De hogy kerül vágódeszka a falra?

2015. január 15. 20:57 - Matenak

579017_518812384798306_1606051478_n.jpgNemcsak autóbuzi vagyok, hanem bringabuzi is, ha szanaszét hagyom a lakásban a ruháimat, akkor az asszony szerint pedig még hülyebuzi is. A bicikli ugyan nem sok dologban hasonlít az autóra, viszont mindkettő szerelhető. Szerethetőek is, mert bár egymásra nem nagyon, az emberre mindegyik hasonlít. Lehetnek szépek, csúnyák, különcök, átlagosak, magasak, alacsonyak, és ha nem foglalkozol velük eleget, bizony cserbenhagyhatnak. A keró ráadásul számomra leginkább egy gyerekre hasonlít, aminek még akár a jellemére is nagy hatással tudsz lenni, könnyedén a saját képedre formálhatod. Ezt bármilyen fajta biciklivel meg lehet tenni, de igazán a bringák bohócával érdemes, fixivel.
A bohóc kifejezés persze túlzás, hiszen aki először ül fel ilyenre, nem a nevetéstől szarja össze magát, hanem már magától a hajtástól. Ugyanis úgy működik, hogy a lánc két fixen rögzített fogaskereket köt össze: a hátsó a kerékhez van rögzítve, az első pedig a hajtókarokhoz, tehát a lábaidhoz. Igen, ha a kerék forog, a lábaid is forognak vele együtt, lejtőn is kénytelen vagy tekerni. Nincs kerregő hang a hátsó kerék irányából, nincs gurulgatás! Ha erről az elején megfeledkezel és megszokásból néha lazsálni szeretnél, orbitális erővel löki meg talpadat a pedál, hisz ha a bringa mozog, akkor ő is, tehát a te lábaid is. Az ügyesebbek emiatt hátrafelé is tudnak vele menni… Ebből ered a neve, fix a hajtása. Hogy veszélyes –e ilyen őrültséggel közlekedni? Igen, de ugyanettől élvezetes is, hisz akkor érzed leginkább azt, hogy élsz, amikor a bajjal kacérkodsz.
Egy ilyen szerkezeten nincsen hagyományos értelemben vett fék, ha van, akkor is csak elöl, a biztonság kedvéért, de azt nem használjuk, mert az nem menő, mi pedig menők vagyunk. Sokáig az enyémen sem volt egyáltalán semmilyen fék, hisz fékezni inkább a hátsó kereket kell, mert attól is egyedi és stílusos az egész, hogy azzal állítod meg, amivel az erőt amúgy is átviszed: a lánccal. Ha egy átlagos, közismert fajta biciklin harmincas tempónál leesik az egyik lábad a pedálról, akkor nem történik semmi, hisz abbahagyod a hajtást, és miközben gurul a bringa, visszarakod a lábad. Itt ugyebár gurulni nincs lehetőség, harmincnál pedig már elég gyorsan forognak a hajtókarok, ha lecsúszna a lábad, és nem számítasz rá, már ellenőrizheted is orroddal az aszfalt keménységét, vér és könnyek, feketébe öltözött rokonok... Ezt elkerülendő a talpaid rá vannak szíjazva a pedálokra, tehát nem eshet ki belőle a lábad, a fékezést pedig könnyebbé teszi, hiszen így akár állóra is fékezheted a hátsó kereket némi izommunkával: egyik láb tol, másik húz, igencsak hirtelen! És máris azon kapod magad, hogy skidelsz, ami nagyon mókás dolog. Ezt ilyen fúdetudományosan is előadják, de még versenyeket is rendeznek belőle, hogy ki, milyen hosszan tudja véghezvinni. A trükkök nálam kimerülnek ebben, meg ácsorogni szoktam vele a lámpáknál, még ha nem is így, de efféle tánc nélkül is eléggé rá szoktak csodálkozni a népek. A bűvészkedés tárháza kimeríthetetlen, persze csak rengeteg gyakorlás árán.
Hogy kellően izgága és szép lehessen egy fixi, országúti vázból érdemes csinálni. Én egy Wheeler vázat szereztem, ami homokszórás után az elképzeléseimnek megfelelően egy kontrasztos fekete-fehér színt kapott. Majd ismét egy homokszórást, mert a festést én csináltam és úgy folyt, mint a Duna. Hiába, a fényezés nem véletlenül egy külön szakma… Így hát miután már egy szakmabeli végezte el a beavatkozást, folytatódhatott az építkezés. Csepel duplafalú felnik, Csepel kerékagyakkal, tulajdonképpen nem gagyi holmik, tudom javasolni. A hátsó lánckerék rögzítése kontraanyával van megoldva, próbáltam én Sturmey Archer, Novatec kerékagyakat, de valahogy a Csepel rögzítése jött be a legjobban, az nem lazult le sosem, bár a végén már gazdagon kentem rá a menetrögzítőt is. Többi cuccot szerzi az ember, ahonnan csak tudja, a lényeg, hogy a fixi soha nincsen kész, hisz ahogy te öregszel és változol, őt is megváltoztatod. Minden adott hozzá, akármilyen színű lehet a lánc, a nyereg, a kormány, a bármi, mindent lehet hozzá kapni! Mivel nincsenek rajta váltók és fékek, sok hibalehetőség sincsen, nem kell gyakran állítgatni, nem nyúlnak bowdenek, nem kopnak fékpofák. Egysebességes lévén, a lánc jó erős, de érdemes karbantartani, olajozgatni, nehogy cserbenhagyjon egy lejtőn, miközben épp a kismamatalálkozó összes résztvevője vonul fel előttünk, mi pedig nem tudunk megállni…
402075_485666154779596_1976561158_n.jpgItt már teljesen fekete hátsó, és teljesen fehér első kerékkel.

Ha az ember belejött, akkor használni már különösen nagy élvezet, nincs pihenés sem az agynak, sem a testnek, állandó koncentrációt igényel a közlekedés! Láberősítőnek is tökéletes, akár egy szezon alatt is combos combokat és kőkemény vádlikat lehet tőle szerezni, hisz állandóan mozog a lábunk, és fékezésnél is erőt kell kifejteniük, ami ráadásul egy teljesen más izomcsoportot mozgat meg, mint amikor előre tekerünk. Gyakran szokott vita tárgya lenni, hogy a térdeket túlságosan megterheli –e, hiszen pl. egy erős fékezésnél hirtelen kapnak jó nagy pofont. A magam részéről elhiszem, hogy nem ezen testrészünk kedvenc műfaja a fixizés, mentem egyik nyáron kb. 1000km-t, és a következő szezont ki is hagytam fix tekerése ügyében, mert hónapokig fájtak miatta a térdeim. Tehát nálam úgy működik, hogy minden második szezonban használom csak, a köztes időben pedig a nappalim dísze… Az első időkhöz képest már változott is, hátul fekete felnit és kerékagyat kapott, elől pedig fehér DT küllőket fűztem a fehér agyba, fehér küllőanyákkal, amiket ráadásul csak Amerikából tudtam beszerezni. Cserébe nagy poénnak lehettem kis gazdája, hobbiból ugyanis mindig megnézem, hogy a csomagot milyen újsággal tömték ki a portéka megvédése céljából, és rögvest meg is tudhattam, hogy éppen azon a héten kiket tartóztattak le és miért… Nevek, fényképek, minden! Valaki innen tudja meg, hogy a fater miért nem jött haza, miközben a fényképe alatt látható, hogy hova vigye a gyermeket fogászhoz? Mókás egy hely a hamburgerek földje.
p1000225p.jpgFestményt rakni a falra túl unalmas...

Viszont ha már úgyis sokat lóg a falon, nem akaszthatom akármire. Szereztem egy használaton kívüli vágódeszkát, levetett láncot, egy szelet BMX vázat, koskormányt két fékkarral és némi bandázsolás után már kész is lett a mű! A lyukat egy koronafúróval ejtettem meg a deszkában, abba illeszkedik pontosan a váz felsőcsöve, rögzítése pedig felülről történik egy átmenőcsavarral, így képtelenség, hogy kiessen valaha is a deszkából. Az alsócső nincs belefúrva a fába, csak támaszkodik. A falba három viszonylag nagyobb csavarral fúrtam fel, így olyan stabil lett, amilyen egy windows soha nem lesz, a bringa pedig sosem fog zuhanni, ellentétben a forinttal. Emiatt a kanapé fölött lett a helye, először furcsállják a vendégek, hogy mi van a fejük felett, de két pohár bor után már észre sem veszik, sőt, élvezik a helyzetet, elvégre te mikor ültél utoljára egy bicikli alatt?
img_0489.JPGSzerintem kanapé és bagoly fölött is jól mutat.

A fixizés nagyon hangulatos dolog, közhellyel élve egy ilyenen válsz teljesen eggyé a kerékpárral. A hülyeségei miatt szerethető meg nagyon, hisz bár biciklinek néz ki, ehhez újra meg kell tanulni biciklizni. Az elején ugyan bohócnak neveztem az általában harsány színei miatt, de egyúttal a leginkább tisztelni való műfaj a biciklizésen belül. Próbáld ki mindenképp, ha lesz rá lehetőséged, de figyelmeztetlek, ez olyan, mint a cigizés, az első slukk nem esik jól, mégis rá lehet szokni. Ha nem úgy élsz, hogy minden veszélyt kerülsz, akkor egész biztosan a rabja leszel!
Ha nem hiszed, járj utána.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://csipszer.blog.hu/api/trackback/id/tr27077963

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.